Balint Gilicze: April 2008 Archives
Luck stroke unexpected when a friend of mine (who has a now abandoned blog here) got a job in Norway and gave me his plane ticket to Paris (and back from Geneva). Everything was perfect. Accomodation at friends. And a nice travel-mate, Attila, a young architect, who (for the curious) now works here. That was the time I began to admire modern architecture. Thanks, Attila.
Váratlan szerencse ért, mikor egy barátom (blogja, mely sajna már nem él, itt látható) munkát kapott Norvégiában, és odaadta a Párizsba (no meg Genfből vissza) szóló repjegyét. Minden tökéletesen sikerült. Szállás bartátoknál. És egy nagyszerű útitárs, Attila, a fiatal építész, aki manapság (a kíváncsiak kedvéért) itt dolgozik. Addig nem értékeltem különösebben a modern építészetet, azonban ez e pár nap alatt gyökeresen megváltozott. Köszönöm, Attila.
Here are some of my favourite cover pages made for Heti Válasz. This weekly uses mostly head shots and graphics on its covers.
A Heti Válaszban pár portém címlapra került, ezek a kedvenceim.
From now on an Italian photoblog, bellefoto.fotoblog.it is publishing some of my pictures. It's an Italian language site, citing the work of many photographers from around the world. It's well worth visiting regularly.
A mai naptól kezdve egy olasz fotóblog, a bellefoto.fotoblog.it közli néhány képemet. Ez egy olasz nyelvű blog, mely válogat a fotósok munkáiból szerte a világon - érdemes rendszeresen látogatni...
Photos for the weekly Heti Válasz from the Critical Mass, Budapest, September 2005.
A Heti Válasznak készített képek a budapesti Critical Mass felvonulásról, 2005 szeptembere.
The weekly Heti Válasz had started a series on the cafés of Budapest in association with the site kávéházak.hu. A year passed, and we arranged an exposition presenting a selection of the images, shown here.
Volt a Heti Válasznak egy sorozata, melyben a kávéházak.hu oldallal együttműködve bemutattuk Budapest legjobb kávézóit. Egy év elteltével az összegyűlt képekből válogatva kiállítást rendeztünk, ennek anyaga látható itt.
I spent a few days at a clinical department for prermature babies on assignment for the Heti Válasz magazine. It was a confusing situation. The machines were constantly beeping, I didn't know where to turn, and in every single second I felt I'm in the way of somebody. The most shocking experience was a reanimation, maybe on the first day. I just stood there and watched. No pictures were made that time...
The photos were published on a flash page with the bank account number of the Foundation for Premature Baby Care.
The photos were published on a flash page with the bank account number of the Foundation for Premature Baby Care.
A Heti Válasz megbízásából eltöltöttem pár napot egy koraszülött-osztályon. Zavarba ejtő helyzet volt. Állandóan sípolt valamelyik gép, azt sem tudtam, hova forduljak, és mindig úgy éreztem, láb alatt vagyok. A legdöbbenetesebb egy újraélesztés volt, talán épp az első napon. Csak álltam, és néztem. Egyetlen kép sem készült akkor...
A fotókat egy flash oldalon mutattam be, feltüntetve az Alapítvány a koraszülöttek ellátásáért bankszámlaszámát.
A fotókat egy flash oldalon mutattam be, feltüntetve az Alapítvány a koraszülöttek ellátásáért bankszámlaszámát.
Let me start from the beginning. My ex-girlfriend, Kriszta got a job in Scotland. She booked a ticket for one of those cheap flights, which was quite cheap, but had some luggage weight restrictrions. So we shared luggage - strictly prohibited :-) - and flew together.
After we parted I spent a few days in Edinburgh with my friends, then I decided to go hitch-hiking. A friend of mine (we met her on the plane) took me to Stirling, and I began hitch-hiking from there. Everything went well, I met nice people on the way.
I travelled this way to the Isle of Skye, and then (a bakery's delivery guy gave me a lift early in the morning) to Inverness. From there I wanted to go to Aberdeen (where my ex got her "not-quite-a-job", as it seems from now), but I didn't really have luck. So I literally had to catch a bus (good brakes!) to Aberdeen.
I visited later a small hospital in Stracathro, where a friend of mine (and now also my ex-girlfriend) is working. My last nice experience in Scotland was an interesting talk with a shopkeeper girl in a boutique called "Ness" (they have very Scottish but very non-stereotypical clothes, bags etc.).
The weather was really... Scottish... But nevermind, it's the part of the experience...
After we parted I spent a few days in Edinburgh with my friends, then I decided to go hitch-hiking. A friend of mine (we met her on the plane) took me to Stirling, and I began hitch-hiking from there. Everything went well, I met nice people on the way.
I travelled this way to the Isle of Skye, and then (a bakery's delivery guy gave me a lift early in the morning) to Inverness. From there I wanted to go to Aberdeen (where my ex got her "not-quite-a-job", as it seems from now), but I didn't really have luck. So I literally had to catch a bus (good brakes!) to Aberdeen.
I visited later a small hospital in Stracathro, where a friend of mine (and now also my ex-girlfriend) is working. My last nice experience in Scotland was an interesting talk with a shopkeeper girl in a boutique called "Ness" (they have very Scottish but very non-stereotypical clothes, bags etc.).
The weather was really... Scottish... But nevermind, it's the part of the experience...
Hadd kezdjem az elejéről. Volt barátnőm, Kriszta kapott egy állásajánlatot Skóciában. Mindent szépen eltervezett és le is foglalt egy fapados jegyet. Sajna azonban komoily súlykorlátozás volt a poggyászokra, így hát végül kitaláltuk, mi lenne, ha megosztanánk - szigorúan tilos :-) - a poggyászunkat. Így jutottam ki Skóciába.
Ő elment dolgozni, én pedig pár napot a barátaimmal töltöttem Edinburgh-ban, azután kitaláltam, hogy stoppolni fogok. Egy barátom (akivel a repülőn ismerkedtünk össze) elvitt Stirlingig, innentől pedig csak a feltartott hüvelykujjamban bízhattam. Minden rendben ment, nagyszerű emberekkel találkoztam az úton.
Eljutottam Skye szigetére, majd onnan hajnalban egy kenyérgyár fuvarosa vitt el egész Invernessig. Mentem volna tovább Aberdeenbe (ahol volt barátnőm "megkapta" a munkát - aztán sajna mégsem), de elhagyott a szerencsém. Így hát végül elcsíptem egy buszt (iszonyatosat fékezett, valószínűleg nem hivatalos megállóban vett fel).
Eljutottam még egy apró kórházba Stracathroban, ahol egy barátom, és most már Kriszta is dolgozik. Érdekes hely: egy autópályaleálló, étterem, szerviz és maga a kórház - körös-körül pusztaság, szántóföldek. Utolsó emlékezetes skóciai élményem egy beszélgetés volt a Ness nevű bolt eladójával. (Naggggyon skót cuccokat árulnak, de sikerül elrugaszkodniuk a sablonos megoldásoktól.)
Az idő, nos, az olyan skót volt... De hát, ez is hozzátartozik az útiélményekhez... ugye?
Ő elment dolgozni, én pedig pár napot a barátaimmal töltöttem Edinburgh-ban, azután kitaláltam, hogy stoppolni fogok. Egy barátom (akivel a repülőn ismerkedtünk össze) elvitt Stirlingig, innentől pedig csak a feltartott hüvelykujjamban bízhattam. Minden rendben ment, nagyszerű emberekkel találkoztam az úton.
Eljutottam Skye szigetére, majd onnan hajnalban egy kenyérgyár fuvarosa vitt el egész Invernessig. Mentem volna tovább Aberdeenbe (ahol volt barátnőm "megkapta" a munkát - aztán sajna mégsem), de elhagyott a szerencsém. Így hát végül elcsíptem egy buszt (iszonyatosat fékezett, valószínűleg nem hivatalos megállóban vett fel).
Eljutottam még egy apró kórházba Stracathroban, ahol egy barátom, és most már Kriszta is dolgozik. Érdekes hely: egy autópályaleálló, étterem, szerviz és maga a kórház - körös-körül pusztaság, szántóföldek. Utolsó emlékezetes skóciai élményem egy beszélgetés volt a Ness nevű bolt eladójával. (Naggggyon skót cuccokat árulnak, de sikerül elrugaszkodniuk a sablonos megoldásoktól.)
Az idő, nos, az olyan skót volt... De hát, ez is hozzátartozik az útiélményekhez... ugye?
Some useful sites
About me
