Tegnap eljutott hozzám egy (nyilvános) pályázati anyag, és világvége-hangulatom lett ettől az egész pályázatosditól. Merthogy kis hazánkban a dolog valahogy így működik:
A feladat mondjuk az, hogy három éves Sári unokahúgocskám nyáron hetente egyszer átjön, szeretne pancsolni.
Normálisan vennénk neki egy műanyag medencét 3000 Ft-ért, oszt' jónapot!
Hogy van ez magyar állami pályázat-módra?
Hát így:
Az állam kiír egy közbeszerzési pályázatot egy 1 évesnél nem fiatalabb gyerekek számára is biztonsággal használható fürdőlétesítmény létrehozására, legalább 20 négyzetméter felülettel és 500 % füvesített, árnyékolható védőterülettel
Ehhez meg kell venni a hátsó szomszéd telkét, a védőtávolságok miatt sajna le kell bontani a házát, az EU szabványok miatt kell vízcserélő, az 1 éves kor miatt 22.5 foknál alacsonyabb és 28 foknál magasabb nem lehet a vízhőmérséklet, ezért kell egy termosztát és egy vízmelegítő, ami természetesen napelemről működik, hogy megfeleljen a CO2 kibocsátási normáknak.
Ez normálisan még megvalósítható lenne mondjuk 150 millió Ft-ból, az állam azonban ad rá 250-et, és megköveteli, hogy csak olyan cég pályázhat, melynek legalább 5 éves tapasztalata van 1-4 éves gyerekek szabadtéri fürdőinek kialakításában, legalább 30 projekttel és összesen legalább 1000 négyzetméter így létrehozott vízfelülettel, továbbá a törzstőke legalább 5 milliárd forint legyen.
Ennek, milyen fura, csak egy cég felel meg.
Ez viszont 150 milliót zsebretesz és a maradék 100 millióból rossz minőségű alapanyagokból, az alvállalkozókat hellyel-közzel ki fizetve elkészíti a medencét.
Sári örömmel veti magát a habokba, de sajnos elbotlik egy hanyagul fugázott csempén és beveri a fejét az akadálymentesítésre szolgáló kerekesszékliftbe.
Soha többet a víz közelébe nem megy.
The end.

Trackbacks
This entry is followed by: Pályázat!!!.
Trackback URL for this entry: http://www.balintgilicze.com/mt/mt-tb.cgi/129
Comments